Magyar Kupa: elödöntő
Tisztes helytállás a címvédő ellen
Kinizsi TTK- SZPK Nokia
Március 15-e jeles napja hazánk történelmének. Nem is lehetett volna szebb napot találni csapatunk történetének legfontosabb mérkőzésére, hisz ezen a napon a Magyar Kupa döntőjébe jutás volt a tét.
Az ellenfél nem más, mint a kupa címvédője, az SZPK csapata volt.
Szép számú nézősereg előtt játszhattunk, remek hangulatot teremtettek a Kinizsi hívei, akik végig kultúráltan bíztatták a csapatot.
A felállásunk nem volt épp ideális, hisz Bódis Feri mellett Bäck Andris is hiányzott, viszont nagy örömünkre Klinhammer Zoli ismét bevethető állapotba került.
Az ellenfélnél is sok volt a hiányzó, elég megterhelő ritmust diktál mindenki számára a versenynaptár.
Az első harmadot nem kezdtük rosszul, mindkét oldalon akadtak helyzetek.
Az első gólra a hetedik percig kellett várni, mikor a Darai testvérek összjátéka után a komáromiak örülhettek.
A válaszunk nem váratott sokáig, hisz egy emberelőnyt sikerült Csík Dani révén kihasználni.
Az öröm nem tartott sokáig, hisz a Darai testvérek ismét mattolták a gyengélkedő védelmet.
Elöl nem tudtunk hatékonyan játszani, elég tanácstalanul járattuk a labdát, sok volt a hiba.
A hátsó alakzatot rendre kijátszották a komáromi támadók, akik a gólokat közvetlen közelről szerezték. Távoli próbálkozásaik rendre Gergő kezében haltak el, de a középre játszott labdákkal nem tudtunk mit kezdeni. Egy hasonló szituáció után ismét komáromi gól,ezzel beállt az 1-3 a harmad végére.
A második játékrész kiegyenlítettebb volt, mindkét oldalon akadtak helyzetek.
A harmad elején Pfneiszli Pétert engedtük szlalomozni, majd lőni, ami után már 1-4 volt az állás. Lecsillapodtak a csapatok, csendesen zajlott a játék, egészen a 32. percig, amikor az SZPK védekezésének megingását Pásztor Gabi használta ki, így a záró harmad előtt 2-4 volt az állás, nem dőlt el semmi.
Az utolsó harmadot remekül kezdtük, nyomást próbáltunk gyakorolni a címvédőre, ez sikerült is, hisz Pataki Viktor találata után 3-4-re zárkóztunk, lendületben voltunk, mentünk előre.
Kemény játék folyt mezőnyben, jöttek a kiállítások is.
A gól viszont a komáromiaknak tett jót, ismét nagyobb fokozatra kapcsoltak és a Darai testvérek ismét gólnak örülhettek…megint közelről.
Az összeomlás innentől gyorsan jött, hisz alig 1 perc elteltével egy öngól után már 3-6 volt az eredmény, ami 2 perccel később egy Szabó góllal már 3-7 volt.
Az utolsó percekre teljesen széteset a csapat, az végső 5 percet pedig Csík Dani hevessége miatt hátrányban töltöttük, a játékvezetők piros lapot mutattak fel, ekkor elszabadultak a nézőtéren az indulatok,amiket a józan szurkolóknak sikerült megfékezniük.
A végjátékban gyakorolhattuk a védekezést,de gól nélkül nem úsztuk meg, a végeredmény 3-9 lett.
Az utolsó 10 percet leszámítva méltó ellenfelei voltunk a címvédőnek, meg kellett harcolniuk a továbbjutásért.
Büszkék lehetünk, hogy idáig eljutottunk, jövőre ismét nekivágunk és megpróbálunk hasonló eredményeket elérni.
Köszönjük, hogy sokan kijöttek drukkolni nekünk és köszönjük a komáromi drukkerek kultúrált felének, hogy eljöttek Érdre a csapatukat buzdítani.
Kinizsi TTK- SZPK Nokia
Március 15-e jeles napja hazánk történelmének. Nem is lehetett volna szebb napot találni csapatunk történetének legfontosabb mérkőzésére, hisz ezen a napon a Magyar Kupa döntőjébe jutás volt a tét.
Az ellenfél nem más, mint a kupa címvédője, az SZPK csapata volt.
Szép számú nézősereg előtt játszhattunk, remek hangulatot teremtettek a Kinizsi hívei, akik végig kultúráltan bíztatták a csapatot.
A felállásunk nem volt épp ideális, hisz Bódis Feri mellett Bäck Andris is hiányzott, viszont nagy örömünkre Klinhammer Zoli ismét bevethető állapotba került.
Az ellenfélnél is sok volt a hiányzó, elég megterhelő ritmust diktál mindenki számára a versenynaptár.
Az első harmadot nem kezdtük rosszul, mindkét oldalon akadtak helyzetek.
Az első gólra a hetedik percig kellett várni, mikor a Darai testvérek összjátéka után a komáromiak örülhettek.
A válaszunk nem váratott sokáig, hisz egy emberelőnyt sikerült Csík Dani révén kihasználni.
Az öröm nem tartott sokáig, hisz a Darai testvérek ismét mattolták a gyengélkedő védelmet.
Elöl nem tudtunk hatékonyan játszani, elég tanácstalanul járattuk a labdát, sok volt a hiba.
A hátsó alakzatot rendre kijátszották a komáromi támadók, akik a gólokat közvetlen közelről szerezték. Távoli próbálkozásaik rendre Gergő kezében haltak el, de a középre játszott labdákkal nem tudtunk mit kezdeni. Egy hasonló szituáció után ismét komáromi gól,ezzel beállt az 1-3 a harmad végére.
A második játékrész kiegyenlítettebb volt, mindkét oldalon akadtak helyzetek.
A harmad elején Pfneiszli Pétert engedtük szlalomozni, majd lőni, ami után már 1-4 volt az állás. Lecsillapodtak a csapatok, csendesen zajlott a játék, egészen a 32. percig, amikor az SZPK védekezésének megingását Pásztor Gabi használta ki, így a záró harmad előtt 2-4 volt az állás, nem dőlt el semmi.
Az utolsó harmadot remekül kezdtük, nyomást próbáltunk gyakorolni a címvédőre, ez sikerült is, hisz Pataki Viktor találata után 3-4-re zárkóztunk, lendületben voltunk, mentünk előre.
Kemény játék folyt mezőnyben, jöttek a kiállítások is.
A gól viszont a komáromiaknak tett jót, ismét nagyobb fokozatra kapcsoltak és a Darai testvérek ismét gólnak örülhettek…megint közelről.
Az összeomlás innentől gyorsan jött, hisz alig 1 perc elteltével egy öngól után már 3-6 volt az eredmény, ami 2 perccel később egy Szabó góllal már 3-7 volt.
Az utolsó percekre teljesen széteset a csapat, az végső 5 percet pedig Csík Dani hevessége miatt hátrányban töltöttük, a játékvezetők piros lapot mutattak fel, ekkor elszabadultak a nézőtéren az indulatok,amiket a józan szurkolóknak sikerült megfékezniük.
A végjátékban gyakorolhattuk a védekezést,de gól nélkül nem úsztuk meg, a végeredmény 3-9 lett.
Az utolsó 10 percet leszámítva méltó ellenfelei voltunk a címvédőnek, meg kellett harcolniuk a továbbjutásért.
Büszkék lehetünk, hogy idáig eljutottunk, jövőre ismét nekivágunk és megpróbálunk hasonló eredményeket elérni.
Köszönjük, hogy sokan kijöttek drukkolni nekünk és köszönjük a komáromi drukkerek kultúrált felének, hogy eljöttek Érdre a csapatukat buzdítani.
