Józanító pofon!
Szombat délután Lőrincre látogattunk, ahol a CH vendégei voltunk.
Pásztor Gabi dolgozott, Klinghammer Zoli lábadozik, Fefe térde rossz állapotban van, így 2 sorral érkeztünk a mérkőzésre. A bemelegítés nem volt túl intenzív, de ennek ellenére mi kezdtük jobban a meccset.
Bäck Andris remek labdával kínálta meg Verga Bencét a bal szélről, aki beakasztotta az első találatunkat. Ekkor még nem sejtettük, hogy hosszú időre utolsó épkézláb megmozdulásunkat láthatjuk.
A továbbiakban CH támadások jellemezték a harmadot, a Dávid testvérek rendre kapu elé kerültek. A védelem szinte észrevehetetlen volt, így a harmad végére 3 találatot jegyezhetett a hazai csapat. A harmadik gól után már veszekedések is voltak, és mint tudjuk, ez sosem vezet jóra. A második játékrész is hazai rohamokkal kezdődött. A lövéseket nem tudtuk blokkolni, így Dávid András harmadik gólját szerezhette.
A kapuscsere után sem változott a helyzet, a CH rendre kapu elé került, és a harmad végére már 8-2-t mutatott az eredményjelző. A szünetben sajnos elszabadultak az indulatok, ami mutatta, komoly a gond. A harmadik harmadra szurkolóink egy része már ott sem maradt, és a kupaelődöntős
ellenfeleiket felmérő komáromi különítmény is úgy ítélte meg, eleget láttak.
Hogy minek köszönhető, azt nem tudni, de a harmadik játékrészre az igazi Kinizsi futott ki. Elkezdtünk végre játszani. Mentek a passzok, jöttek a blokkok, működött a védekezés,
támadtunk folyamatosan és zsinórban 4 találatot jegyeztünk. A hazaiak is érezték, ez már nem vicc, így időt kértek. A folytatásban is támadtunk, de gólt már csak a hazaiak szereztek, egy emberelőnyös helyzetet értékesítettek. A végeredmény 9:6.
Elmondható, gyenge első és második harmadban nyújtott teljesítményünket csak a játékvezetőknek sikerült alulmúlni, ezen a napon ők sem alkottak nagyot. A mérkőzés megint bebizonyította, rengetek tanulni valónk van még, mire tényleg össze(és be)érünk. Legközelebb a Neumann ellen játszunk, majd jön a várt SZPK elleni kupameccs… van mit javítanunk, de rajta vagyunk.
