Mazsolázás I.
Az alapszakasz küzdelmei véget értek.
A felsőházi rájátszásba a CH, Veszprém, Kinizsi hármas jut a Nyugati csoportból, míg a Torpedo és az Ares az alsóházban folytathatja. Nézzük, min is vagyunk túl eddig.
Az első edzőmérkőzésünkre „idegenekként” mentünk, hisz voltak olyanok, akik ezen a mérkőzésen találkoztak először. A posztok szerinti elosztás még közel sem működött.
A komáromi kétmérkőzéses találkozón már valamivel szervezettebbek voltunk, de még bőven nem úgy muzsikáltunk, ahogyan kellett volna.
Elérkezett a várva várt első mérkőzés, ahol tartalékos felállással megszereztük első győzelmünket, de aki látta a mérkőzést, az tudja, a játékunk minősége enyhén szólva is hagyott némi kívánni valót maga után.
A Torpedo elleni mérkőzés volt az első, ahol már tudatos megoldásokat tudtunk alkalmazni. Jól muzsikált a védelem és a támadó alakzat is. A védelem, ami a Pataki Viktor- Csík Balázs duóra épül, hihetetlenül hatékonyan szűrte a támadásokat, szinte falként magasodtak az ellenfelek támadói elé. A védelem másik párosa a Halmi Józsi- Bódis Feri duó, de sajnos Feri nem sok edzésen és mérkőzésen tudott részt venni, elsősorban térdsérülése miatt, míg Józsinak újabban a csuklójával voltak gondjai. Az ő hiányukat csak tetézte Csík Balázs sérülése. Sajnos a műtét nem volt elkerülhető, és egy szalagplasztika még vár Balázsra januárban. Egyértelmű, hogy a védelmünk szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, épp ezért a két újoncot, Bäck Andrist és Muraközi Gábort kezdtük el próbálgatni ezen a poszton.
A Torpedo elleni második mérkőzésünkön már kimondottan tetszetős megoldásokkal leptek meg minket a srácok, így minden bizonnyal az utolsó két csoportmérkőzésen és a kupában is a kettőst hátul fogjuk tartani. A gondok ellenére elmondható, hogy eddig a bajnokságban mi kaptuk a legkevesebb gólt, hisz 6 mérkőzésen összesen 18 alkalommal kapituláltunk úgy, hogy volt egy 10 gólos veszprémi kiruccanásunk, ahol bizony eddigi legrosszabb formánkat hoztuk, és eddigi egyetlen összeomlásunkat produkáltuk, amit teljes egészében magunknak köszönhettünk.
A támadó szekciónk is kezd összeállni. Rengeteg gólveszélyes támadónk van, elég, Görög Gergőre, Csík Danira, Pásztor Gáborra vagy éppen Klinghammer Zolira gondolunk, de Pataki Viktor is rendre felzárkózik a támadásokhoz (jelenleg vezeti is a házi pontversenyt).
Még nem tökéletes, hisz számos alkalommal nem értik meg egymást a srácok, de ez idővel jobb és jobb lesz. Az egyénieskedés a másik probléma, de fokozatosan ezt is sikerül levetkőzni, meccsről meccsre több a passz, több a „játék”.
Varga Bence „szürke eminenciásként” csendben teszi a dolgát, nagyon hasznosan játszik, akárcsak Gáll Patrik, akiben még sokkal több van, mint amit eddig láthattunk tőle, de egyre több edzésen látjuk, lassan visszatér a régi formája. A minden edzésre töretlenül lelátogató Horváth Balázs előtt le a kalappal, Vad Zsoltinak külön „respect”, hisz képes Vecsésről kijárni edzésre, még futóedzésre és csapatépítésre is kijött Káposztásmegyerre, kevés jobb példa van az elszántságra.
És végül, de nem utolsó sorban a leghátsó vonal. Szabó Gergő eddigi szereplése eddig várakozások feletti, rengeteg bravúrt láthatunk tőle idén. Urai Dávid sajnos kevés időt tud velünk tölteni. Szépen fejlődik, több mérkőzésen is lehetőséget kapott, és nem vallott szégyent.
Összességében elmondható, hogy egy lépcsőfokot feljebb léptünk. Egy fok, ami az emeletre vezet, de még nincs vége. Jön a következő lépcső, ahova fel kell lépni. Ehhez három dologra feltétlenül szükség van: MUNKA, HIT, ALÁZAT!
A felsőházi rájátszásba a CH, Veszprém, Kinizsi hármas jut a Nyugati csoportból, míg a Torpedo és az Ares az alsóházban folytathatja. Nézzük, min is vagyunk túl eddig.
Az első edzőmérkőzésünkre „idegenekként” mentünk, hisz voltak olyanok, akik ezen a mérkőzésen találkoztak először. A posztok szerinti elosztás még közel sem működött.
A komáromi kétmérkőzéses találkozón már valamivel szervezettebbek voltunk, de még bőven nem úgy muzsikáltunk, ahogyan kellett volna.
Elérkezett a várva várt első mérkőzés, ahol tartalékos felállással megszereztük első győzelmünket, de aki látta a mérkőzést, az tudja, a játékunk minősége enyhén szólva is hagyott némi kívánni valót maga után.
A Torpedo elleni mérkőzés volt az első, ahol már tudatos megoldásokat tudtunk alkalmazni. Jól muzsikált a védelem és a támadó alakzat is. A védelem, ami a Pataki Viktor- Csík Balázs duóra épül, hihetetlenül hatékonyan szűrte a támadásokat, szinte falként magasodtak az ellenfelek támadói elé. A védelem másik párosa a Halmi Józsi- Bódis Feri duó, de sajnos Feri nem sok edzésen és mérkőzésen tudott részt venni, elsősorban térdsérülése miatt, míg Józsinak újabban a csuklójával voltak gondjai. Az ő hiányukat csak tetézte Csík Balázs sérülése. Sajnos a műtét nem volt elkerülhető, és egy szalagplasztika még vár Balázsra januárban. Egyértelmű, hogy a védelmünk szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, épp ezért a két újoncot, Bäck Andrist és Muraközi Gábort kezdtük el próbálgatni ezen a poszton.
A Torpedo elleni második mérkőzésünkön már kimondottan tetszetős megoldásokkal leptek meg minket a srácok, így minden bizonnyal az utolsó két csoportmérkőzésen és a kupában is a kettőst hátul fogjuk tartani. A gondok ellenére elmondható, hogy eddig a bajnokságban mi kaptuk a legkevesebb gólt, hisz 6 mérkőzésen összesen 18 alkalommal kapituláltunk úgy, hogy volt egy 10 gólos veszprémi kiruccanásunk, ahol bizony eddigi legrosszabb formánkat hoztuk, és eddigi egyetlen összeomlásunkat produkáltuk, amit teljes egészében magunknak köszönhettünk.
A támadó szekciónk is kezd összeállni. Rengeteg gólveszélyes támadónk van, elég, Görög Gergőre, Csík Danira, Pásztor Gáborra vagy éppen Klinghammer Zolira gondolunk, de Pataki Viktor is rendre felzárkózik a támadásokhoz (jelenleg vezeti is a házi pontversenyt).
Még nem tökéletes, hisz számos alkalommal nem értik meg egymást a srácok, de ez idővel jobb és jobb lesz. Az egyénieskedés a másik probléma, de fokozatosan ezt is sikerül levetkőzni, meccsről meccsre több a passz, több a „játék”.
Varga Bence „szürke eminenciásként” csendben teszi a dolgát, nagyon hasznosan játszik, akárcsak Gáll Patrik, akiben még sokkal több van, mint amit eddig láthattunk tőle, de egyre több edzésen látjuk, lassan visszatér a régi formája. A minden edzésre töretlenül lelátogató Horváth Balázs előtt le a kalappal, Vad Zsoltinak külön „respect”, hisz képes Vecsésről kijárni edzésre, még futóedzésre és csapatépítésre is kijött Káposztásmegyerre, kevés jobb példa van az elszántságra.
És végül, de nem utolsó sorban a leghátsó vonal. Szabó Gergő eddigi szereplése eddig várakozások feletti, rengeteg bravúrt láthatunk tőle idén. Urai Dávid sajnos kevés időt tud velünk tölteni. Szépen fejlődik, több mérkőzésen is lehetőséget kapott, és nem vallott szégyent.
Összességében elmondható, hogy egy lépcsőfokot feljebb léptünk. Egy fok, ami az emeletre vezet, de még nincs vége. Jön a következő lépcső, ahova fel kell lépni. Ehhez három dologra feltétlenül szükség van: MUNKA, HIT, ALÁZAT!
